tristis, e, mn. kf. és ff.

1) szomoru, kedvetlen, bús, gyászos, homo; átv. ért. dies t., szomoru nap, melyet szomoruan él le az ember.

2) szomorító, szomoruságot, bút okozó, eláruló v. jelölő, szomoru tekintetü, kellemetlen következésü stb. komor, leverő, eventus; nuncius, tempora (nehéz idők), morbus; t. vultus, donum; t. ira, bellum; (költ.) t. medicamen, szerencsétlenséget okozó. Innen (költ.) irtóztató, borzasztó, szörnyü, sötét, Styx, Tartara.

3) barátságtalan, sanyaru, szigoru, rideg, kemény, kegyetlen, natura, puella, senex, dicta, sententia; t. navita = Charon. Innen fanyar, keserü, succus.