triumphus, i, hn. [terpes, vesd ö. tripudium, ezért ősk. triumpus]

sajátl. a hármas tomboló lépésben járt ünnepélyes táncza a fratres arvales-nek, és ezért vészint az e tánczot kisérő ismételt felkiáltás; triumpe!; részint átalán: tomboló győzelmi táncz; innen:

1) diadal, pompás és ünnepélyes győzelmi bevonulás Rómába: agere t., deportare t. de (ex) aliquo, diadalmat ül valakin.

2) átv. ért. győzelem.