†trochus, i, hn. [= trocos]

egy sok kicsiny, szabad s ennélfogva csörömpölő karikákkal rakott vasabroncs, melyet a gyermekek pálczával v. vesszővel hajtottak, játékabroncs, játékkerék, a hajtóvessző egy fanyelü horgos vaspálcza volt (clavis adunca). Innen a) varázsgyűrü, némelyek szerint Apul. apol. 30 így volna olvasandó és értelmezendő e helyett: trochiscus, l. ezt. b) mint sajátnév, tréfásan, rabszolga neve (a kinvallató kerékre példálódzva).