1. truncus, i, hn.

valamely testnek tömege, ellentétben a kiálló részekkel,

1) élőfáról, tönk, törzsök (ellentétben az ágakkal és gyökerekkel, vesd ö. stirps), t. arboris; átv. ért. t. aegritudinis, «gyökere», oka, és t. mint szitokszó együgyü emberről «tuskó».

2) emberről, derék (ellentétben a végtagokkal, a fővel, karokkal és lábbal), t. corporis.

3) átv. ért. épít. az oszlop dereka.

4) átalán valamiről levágott darab, nagy ág, füstölni való darab hús; trunci lapidis, kőtömbök.