2. truncus, mn.

1) kiálló nagyobb részeitől megfosztott (ellenben mutilus, emberről összezúzott): A) arbor t., kurtított, megnyesett, ágaitól megfosztott. B) emberről, csonkított, kartól stb. megfosztott, corpus; frons t., szarvavesztett, csonka. Innen a) (költ.) megnevezve azt a mitől valami meg van fosztva, valaminek hijával levő, megfosztott, t. pedum; t. suis numeris, lényeges részeiben hiányos; innen b) önállóan valami tekintetben nem egész, tökéletlen, «csonka», corpus, Capua t., lakosainak egy részétől megfosztott; urbs t., sine senatu etc.; navis t., melyen az evezők eltörtek. Innen (költ.) olyan mint ha csonka volna, kurta, manus (pulyáé).

2) (újk.) a levágott részekről, levágott, manus.