1. Tullius,

egy római nemzetség neve. Ismeretesek, Servius T. királyon kivül, csak a Cicerok, még pedig:

1) Marcus T. C., a 2. szám alattinak atyja, római lovag, ki mint magánember részint Rómában, részint ősi jószágán Arpinumban lakott.

2) Marcus T. C., a hires szónok, államférfi és iró, született 106-ban, meghalt 43-ban Kr. e. Élete a történetből eléggé ismeretes. Első neje Terentia volt; ettől 46-ban Kr. e. elválván, Publiliát vette el. Terentiától két gyermeke volt, l. 3. és 4. szám alatt.

3) Tullia, a 2. szám alattinak és Terentiának leánya, először C. Piso Fruginak, ennek halála után Furius Crassipes-nek, végre P. Cornelius Dolabella-nak neje, kitől 46-ban Kr. e. elvált.

4) Marcus T. C., a 2. szám alattinak fia, szolgált a polgárháboruban Pompejus táborában, későbben atyja Athenoebe küldötte, hol a többek között Cratippus bölcsészt hallgatta. Coesar halála után Brutushoz csatlakozott, s a triumvirek őt mint atyját proscriptusnak nyilvánították. Augustustól kegyelmet nyervén, későbben proconsul lett Syriában.

5) Quintus T. C., ifjabb fivére a 2. szám alattinak. Pomponiát, Atticus nővérét tartotta nőül, de e házasság szerencsétlen volt s végre is elválás lett a vége. Legatus volt előbb Pompejus alatt, azután Coesar alatt Galliában. A Coesar és Pompejus közti polgárháboruban a testvérek között barátságtalan viszony fejlődött ki, melyet azonban a nagyobb testvér szeretete eloszlatott; Marcussal együtt 43-ban Kr. e. a proscriptusok névsorába jutott és megöletett.

6) Quintus T. C., az 5. szám alattinak fia, jó tehetségű fiatal ember, de legalább érettebb korában rosz és makacs jellemű. Innen Tullianus, mn. Tullius-féle, küln. a szónok Ciceroé, caput, epistolae; fn. a) Tulliana, ae, nn. (érts: oratio) Cicero védbeszéde M. Tullius mellett; b) Tullianum, i, kn. a római ősi börtön alsó helyisége (e szó származtatása azonban kétes, s tán inkább 2. tullius-ra vonatkozik); ebből Tulliane, ih. Tullius módjára.