tumultuor, álszenv. 1. és (küln. egysz. ) -tuo, 1. [tumultus]

k. zajong, lármáz, nyugtalankodik, nyugtalan, zavarodott és lármás mozgásban van, háborog, milites: Gallia t. közel van a fölkeléshez, nyugtalan mozgalom van G.-ban; tumultuatur in castris, háborognak a táborban. Innen átv. ért. nyugtalankodik, nyugalmát, csendességét elveszti, tumultuantem de gradu dejici, a gladiatorok harczáról vett kép, megzavarodni és sodrából kijőni.