tumultus, us, hn. [tumeo]

1) zajos nyugtalanság és zürzavar, zaj, zúgás (e fogalmak rendesen egyesítve és összekeverve vannak e szóban, s csak az összefüggés mutatja meg, hogy a fordításban közülök melyiket kell inkább kifejezni): caedes major tumultu quam re.

2) küln. A) (költ.) a) tt. aetherii, dörgés, éppen így Jupiter ruens tumultu; b) átalán vihar, égiháború; c) átv. ért. t. mentis, indulatos háborodás; d) tt. imitatorum, zajos törekvés, vetélkedés; e) haskorgás. B) fegyverzaj, közel helyen kiütött és váratlan háború v. fölkelés, mely a veszély nagyságával és közelségével Rómában helyben rettegést és nyugtalanságot támasztott: t. Gallicus, Italicus; néha átalában távollevő háboruról v. felkelésről is, ha elég jelentősége volt, hogy zavarodást vagy félelmet támasszon: provincia est in t.; gens nata in vanos tt.