tunica, ae, nn.

1) gyapjuból szőtt alsó ruha a rómaiaknál, férfiak és nők számára, körülbelől ingforma volt és a legrégibb időkben ujjatlan, későbben rövid (puhult embereknél hosszú) ujja volt és térdig ért (t. manicata); még későbben néha két tunicát is viseltek, és az alsót aztán úgy hitták interior; t. recta, regilla, talaris, l. rectus; regillus, talaris; közm. t. propior pallio, «közelebb az ingem mint a kaputom».

2) (ősk. és újk.) bőr, boríték, hüvely, burok, tok, cicadae, frumenti.