tunicatus, mn. [tunica]

1) tunicát viselő, innen csupán tunicában járó, azaz togát nem viselő; így volt részint minden római ember, mikor testgyakorlatot tett, részint átalán az alsóbb osztályú köznép, mely rendesen nem viselt togát, innen t. popellus a köznép, az alsó rendű tömeg.

2) bőrrel, hártyával, héjjal borított v. hártyás, cepe.