1. turba, ae, nn.

1) elvontan zavar, nyugtalanság, zaj, zsibongás, tolongás (sok ember tolongása): vivere in magna t.; t. omnium rerum; belli t.; küln. zaj, lárma, zsivaj, czivódás, veszekedés: tt. ac seditiones, polgári zavargások; t. inter aliquos, czivódás; edere (facere) t., lármát csinálni. Küln. a) «vihar», izgalom, izgatott állapot, harag s több efféle; b) t. turbae, ármánykodások, cselszövények, zenebona.

2) összerüen zavart és rendetlen embertömeg, tolongó sokaság, tóduló tömeg (egymásba tóduló embertömeg): t. fugientium; t. tumultuosa, circumfusa. Innen A) átalán embertömeg, sereg, csoport, sokaság (emberről): t. hominum; így néha éppen = vulgus, a közönséges emberek nagy tömege, t. forensis, a forumon gyülekezni szokott népség; si in turbam exisset, ha katonái megtudnák; ne in t. quidem. B) átvive más tárgyakra, rakás, halom, halmaz, sokság, voluminum.