turbidus, mn. [turba]

1) zavart, nyugtalan, háborgó, viharos, tempestas, aqua, zavaros, coma, zilált; tt. nubila, t. imber; t. lux, ha a portól nem lehet látni; t. lingua, galagyoló, gagyogó.

2) átv. ért. A) indulatos, heves, motus animi. B) zavart, háborodott, animi, kedélyben; pectus t. megijedt. C) állapotról s több efféléről, nyugtalan, háborított, zavaros, tempus, res; fn. turbida (kn. t.), háborus idők, nyugtalan és veszélyes idők, in turbido, háborus időkben. D) nyugtalan, lázongó, ingenium.