turpis, e, mn. kf. és ff.

1) rút, csúf, utálatos, idomtalan, piscis, homo, pes, vestitus, aspectus.

2) átv. ért. erkölcsileg utálatos, gyalázatos, rút, fuga, egestas; az erkölcstanban, turpe, ellentét honestum, gyalázatos, rosz, gonosz; luxuria omni setati turpis. Küln. illetlen, trágár, piszkos, factum, adolescentia, korhely, feslett, homo. Innen fn. turpe, is, kn. csúf, gyalázatos dolog, becstelenség; még ff. is: turpissimum est, a legnagyobb gyalázat; e fn. tárgyesete: turpe (költ.) mint ih. turpiter.