turris, is, nn.

1) torony; átv. ért. átalán magas épület, vár, erősség.

2) küln. hsz. mozgó fatorony, melyet ostromlásra használtak.

3) toronyalaku tárgy: a) toronyidomú állvány katonák számára az elefánt hátán; b) toronyalakú galambdúcz.

4) átv. ért. hsz. egy neme a csatarendnek, «négyszög».