tutus, mn. kf. és ff. [sajátlag r. tueor]

1) szenv. biztos, A) biztosított, veszélyen kivül levő (vesd ö. securus): testudo t. est ad omnes ictus, praestare aliquem tutum ab injuria. B) hol nincs veszély, biztos, iter, consilium, mare; tutius visum est abire; fn. pervenire in tutum, esse tuto v. in tuto, biztonságban.

2) (ritkán) cs. vigyázó, ovakodó, homines minime tuti sunt ad id quod etc.