[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

†tyrannus, i, hn. [= turannos]

1) sajátlag ki valamely eredetileg szabad országban a nép akaratja ellenére az uralkodást bitorolja, kényúr, zsarnok, bitorló (a hatalom gyakorlásában semmi kegyetlenséget se jelölvén): t. ejus civitatis; clemens t. (ellentét rex importunus).

2) átvive (költ.) parancsoló, ur, uralkodó átalán, Neptunus t. maris; így Aeneasról, Laomedonról s másokról.