umbilicus, i, hn. [omfalos]

1) emberen köldök.

2) átv. ért. A) tárgyon középpont, Siciliae. B) annak a hengernek v. pálczának gombos v. másként diszített kiálló vége, a melyre a tekercsre irt iratot vagy könyvet felgöngyölítették; innen ad u. adducere, bevégezni. C) (újk.) árnyékóra mutatója. D) növénynek, magnak, gyümölcsnek középső csucsorodása, czikája. E) egy kis kör. F) küln. u. Veneris, egy növény, köldökfű, konya kösöny, cotyledon umbilicus L. G) egy tengeri csiga.