umbra, ae, nn.

1) árnyék: in (sub) umbra, árnyékban; közm. timere umbram, fél az árnyéktól.

2) átv. ért. A) árnyékolat festményen. B) homályosság, sötétség vagy éjjel, ab ortu lucis ad u. C) (költ.) a mi árnyékot ad, árnyékos hely v. tárgy (fák, házak stb.): viridis u., árnyékos zöld, falce premere u., az árnyékos fákat megnyesni. Igy bódé, bolt, sátor, u. tonsoris. D) ernyő, oltalom, védelem, menedék, sub u. amicitiae (auxilii) Romanae latere. E) nyugalom, csendesség, magános élet v. tudományos foglalkozás jelölésére, ellentétben a közpályával: descendere ab u. ad pugnam a szónoklati iskolából vagy a tanuló szobából a beszédgyakorlatoktól, nyilvános perben komoly szónoki harczba ereszkedni; studia in u. educata. F) folyton kisérő, küln. olyan ember, ki hivatlanul, a vendégek valamelyikétől, felvéve jelen meg az asztalnál, hivatlan vendég: locus est et pluribus umbris. G) árnyék, árnyékkép, külső szin, innen álszin, ürügy: ne u. quidem honestatis; falsa u. gloriae, sub u. foederis. H) szakáll, hajzat

3) küln. (költ.) t. az elhaltak lelkei, «árnyak»: egyesben is, alvilág (sötétség országa 2. B. szerint).

4) egy hal, más néven sciaena, l. ezt.