1. uncus, i, hn. [ogkos]
horog, kampó; küln. a) az a horog, a mellyel a kivégzetteket a scaloe Gemonioera v. a Tiberisbe hurczolták; ezért képben: decutere uncum, veszélyből menekülni; b) egy horog mint sebészi műszer; c) (költ.) horgony.