unguis, is, hn.

1) köröm ujjon vagy lábon embernél, köröm, pata, karom, állatnál (vesd ö. ungula); ponere (resecare) uu., levágni a körmöt, mordere uu. (bosszuságból v. bánatból) körmöt rágni. Gyakran közm. a) ab (imis) uu. usque ad (summum) verticem, tetőtől talpig; b) a (de) tenero u. v. a teneris unguiculis, gyermekség óta; c) ad (in) unguem (resectum) (szobrászoktól kölcsönözött kifejezés, kik körmükkel vizsgálták meg, ha valjon munkájok elég sima-e) egészen kész, legpontosabban, hajszálig; d) unguem transversum (latum) discedere, excedere (néha hiányzik az ige) egy ujjnyira; e) medium u. ostendere, közép ujjat mutatni, valakit igen boszantólag v. nagyon kigunyolni.

2) átv. ért. körömalakú tárgy: A) növényen, végső körömforma része pl. a rózsalevelek fehér vége, a szőlővessző száraz vége a szemen felül. B) horog, ferreus. C) fehér hártya a szemben = pterugion. D) egy kagyló.