unicus, mn. [unus]

1) egyetlen, egyedül v. magára levő, filius; amare maritum u., egyedül férjét; erősítőleg u. sola res.

2) egyetlen a maga nemében, jeles, kitünő, imperator, fides, liberalitas; malitia atque nequitia u.

3) (költ.). különösen drága, kedves, alicui.