unus (saj. e. -ius, tul. e -i ), mn.

1) egy: u. vallis; una castra; u. de illis; u. ex (de) multis, ritkán u. multorum egy a tömegből, közönséges ember; u. aliquis, egy valaki; unus et vicesimus, a huszonegyedik, uno plus Etruscorum cecidisse, egy emberrel több; in u. locum cogere copias; in unum confluere, egy helyre. Küln. A) rá következvén, alter (ritkábban alius): una ex parte altera ex parte egyik részről ― másik részről; unum, alterum, tertium annum. B) ugyanazon egy, éppen az, uno animo, unum sentire; una aetas iis erat.

2) egyetlen, egyedül való: hoc in una virtute positum est, egyedül az erénytől függ; unum hoc scio, csak ez egyet; excipiunt unam iracundiam; in uu. aedibus, egy házban; secquere me tres unos passus, csak három lépésre. Küln. erősítőlég ff. mellett ezzel omnium, vagy a nélkül: u. doctissimus, legtudósabb; rem esse unam omnium difficillimam, a legnehezebb. Igy u. salus, egyedüli; nemo u., egyetlen egy se.

3) egy, ugyanaz; ugyanegy, valamiről a mi többekkel közös: uno exemplo vitam vivere, uno tempore accidit; omnes una manet nox.

4) határozatlanul egy, valamelyik, valaki: sicut u. paterfamilias loquor; eum ut judicem u. vereri debemus. Innen quilibet v. quivis u., akárki valaki; unus alterque, u. et alter, egyik másik, némelyek.

5) küln. e. nn. una, ih. együtt, egy helyen (vesd ö. simul), u. esse; u. venire; kapcsolatban ezzel simul: simul bibere u.; u. cum, -val, -vel együtt, éppen így (költ.) u. alicui, valakivel együtt.