urna, ae, nn.

1) vizmerítő edény, vízkancsó, vizes korsó.

2) átalán fazék, veder, korsó, urna: A) gyakran edény, a melybe (a comitiumokbeli szózatoláskor) a szavazattáblácskákat vagy (sorshuzásra) a sorsjegyeket belevetették, sorshúzó edény. Innen gyakran az a sorshúzó edény (edény a melyből a sorsot igazgató istenségek az egyes emberek sorsát meghatározó sorsjegyeket kihúzták vagy kivetették) melyet a régi költők részint Jupiternek, részint a Párkáknak tulajdonítottak: omnium versatur urna sors exitura; omne nomen movet urna. B) az elhaltak hamvainak eltételére, hamvveder. C) pénzes edény.

3) mérték folyóságokra, fél amphora, négy congii vagy huszonnégy sextarii, körülbelül 13 liter, egy veder.