auctoro, 1. [auctor]
(többnyire újk.)
1) a. se v. szenv. auctoror, magát lekötelezi, valamire elszegődik, névszerint gladiatorról mondják.
*2) készít, szerez, alicui victoriam, Vell. 2, 30, l.
3) rendesen szenv. a) msz. valamiért szavatosságot vállal, kezeskedik, jót áll; b) egyh. átv. ért. jót állással megerősít, bizonyít, igazol.