usque, ih.

1) sajátlag időről, folytonosan, szüntelen, állandóul, folyvást, tovább (egy bizonyos időpontig, vesd ö. semper): eamus u. cantantes; defessus sum u. verberando. Gyakran az idő megnevezésével, a meddig vagy a mióta valami történik, tart stb. ad (in) vagy ab előljárókkal, -ig: u. ad extremum vitae spatium; u. ab heroicis temporibus.

2) helyről, tekintettel a mozgás tartására, megnevezve a helyet, a meddig vagy a melytől valami mozog, egészen, éppen s több efféle -ig; rendesen ad (in) vagy ab előljárókkal: u. ad Sinopen navigare; legatos ad eum misere u. in Pamphyliam; trans Alpes u.; u. a mari supero, u. istinc, u. illo (onnan, oda). Városneveknél az ej. hiányzik, proficisci u. Romam; (költ. és újk.) más főnevekkel is fordul elő kapcsolatban ej. és tárgyesettel: u. terminos, a határig; ab eo sidere u. Jovem. Innen A) átv. ért. a fok és mérték határpontjának jelölése mellett, u. ad mortem. B) u. adeo vagy u. eo, a) oly fokban, annyira: u. eo nova erant illa; b) addig, rá következvén donec, dum, quoad (mig), ritkán antequam (mielőtt).