usurpatio, onis, nn. [usurpo]

gyakori használat, valaminek haszonvétele, doctrinae, vocis; ad u. vetustatis, hogy régi szokást tartsanak meg; u. itineris, utra kelés; u. civitatis, említés (l. usurpo B.); így névk. t. orationis Latinae usurpationes, szokásbéli szabályok, a melyeket a közhasználat (nyelvszokás) szentesített. Innen mint jogtud. msz. A) törvény- és jogellenes eltulajdanítás, elfoglalás, bitorlás. B) más birtokba lépése által beállott félbeszakadása az elbirtokolás elévülésenek.