utor, usus, álszenv. 3.

1) valamit használ, él valamivel: u. bonis suis, armis, equis, speculo; u. tali oratione, tart, silentio, hallgat, consolatione, használ, celeritate, mutatt; u. condicione, pace, elfogad, u. oraculo, megkérdez, honore, visel. Küln. A) (majd fruor, de mégis úgy, hogy utor csak a haszonvételt magában, fruor pedig a haszonvételnek kellemes érzését is jelenti) élvez, éldel, eszik, lacte, cibo. Innen (színk.) valamivel él, valamit elhasználva fogyaszt, a maga szükségére vesz, költ, dare alicui unde utatur. B) néha ezzel is fordítható, van (azonban ettől habeo abban különbözik, hogy míg ez a birtoklást csak tárgyilagosan magában véve jelenti, utor alanyilag fejezi ki azt, hogy a birtokosra nézve a birtokolt tárgy minő vagy minőnek tekinthető, és ezért mindig melléknévvel jár a birtokot jelölő főnév): me facili utetur patre, engedékeny atyja leszek, hadd birjon bennem engedékeny atyát; u. valetudine non bona, nem egészséges, beteges; proeliis secundis uti, szerencsésnek lenni az ütközetekben, szerencsésen ütközni, a csatákban győzni; illis melioribus civibus uteremur, amazok jobb polgártársaink lennének. (Jegyz. ősk. így: u. aliquid; a legjobb remekirók példája szerint helyes az állapotjegyző utendus, a mit használni kell, a mi használandó.)

2) u. aliquo A) valakivel (barátságosan) van, u. aliquo familiariter, multum. B) valakivel valami módon bánik, illis victis sic; (színk.) u. se, magáról el nem, feledkezik, kedvére él. ||C) nővel «él».

3) valami «kell neki», valamire szüksége van, nihil uti ambitione; ea nihil hoc loco utimur, e helyt nincs rá szükségünk, nem beszélünk róla.

4) jogtud. msz. uti frui, valaminek hasznát élvezni, haszonélvezőnek lenni.