vacillo, 1. k.

inog, ingadozik, tántorog, nem áll szilárdul (a test felső részére vonatkozva, mikor nem áll egyenesen és biztosan; vesd ö. titubo): v. ex vino, (ittasról, ki a mámortól elnehezedett); átv. ért. tota res v., gyenge lábon áll, éppen így justitia, amicitia v.; v. in aere alieno, adósságai alatt majd leroskad; epistola vacillantibus literis, rendetlen és nem tiszta (mivel reszkető kéz irta).