vacuus, mn. [vaco]

üres (átalán, a nélkül hogy az üresség hiánynak vagy fogyatkozásnak tekinthető, vesd ö. vanus és inanis), valamitől meg fosztott, ment, szabad, valami nélkül levő: loca vv., locus v. a defensoribus, ab exercitu; v. curis, periculis, v. a culpa, ab odio, (ritkán) v. frugum, operum. Küln. A) oppidum v., őrizet nélkül való, equus, üres, a melyen nem ül lovas. B) fizetés-mentes, v. a tributis. C) el nem foglalt, üres, megürült, uratlan stb., possessio regni, provincia (nincs helytartója): venire in vacuum, megürült birtokhoz jutni, in vacuum venalis pependit, jószágát mint uratlant eladóvá tették. Innen a) (költ. és újk.) hajadon, férj nélkül levő, mulier. b) domum vacuam facere novis nuptiis (novo matrimonio) részint nőről, kinek halálával a hátramaradt férjnek alkalom nyilik új házasságra, részint férjről, ki nejét megöli, hogy újból megházasodhassék. D) foglalatosságtól ment, szabad, nem elfoglalt, csendes: quoniam vv. sumus. Innen a) civitas v., háborutól ment. b) animum v. afferre ad scribendum, gondtól ment lélekkel irni. c) (költ.) nem szerelmes, csendes v. nyugodt szivü. E) nyilt, hozzáférhető, locus; átv. ért: aures vv., józan intésre és figyelmeztetésre hallgató. F) = vanus, üres, jelentéktelen, hiu, nomen, caput.