vagus, mn.

1) szertebarangoló, csatangoló, kóbor, kósza, nyugtalan, Gaetuli; v. et exsul; (költ.) vv. venti, flumina; v. arena, futó, mozgékony; stellae vv., bolygók; crines vv., hullámzó; peregrinatio v., különböző tartományokban szerte.

2) átv. ért. A) állhatatlan, ingatag, változó, sententia, fortuna, puella. Innen még (költ.) könnyelmü, könnyü vérü, juventa. B) szabálytalan, kötetlen, motus; in oratione solutum quiddam sit nec vagum tamen. C) v. genus dicendi hosszadalmas, eltérő. D) átalános, határozatlan, pars quaestionum. E) (költ.) vagus animi, zavarodott elméjében, zavarodott elmével.