validus, mn. kf. és ff. [valeo]

1) erős, erőteljes úgy élő lényekről mint tárgyakról, homines, legiones, tauri, nervi vv.; vires, robur pectoris. Küln. a) v. baculum, erős, vaskos, ventus, nagy szél. b) hsz. ellentállásra erős, állomásokról és helyiségekről, statio v., urbs v. c) étkekről kemény, tápláló. d) orvosszerekről, erős, hatós. e) személyről felülmuló, aetate et viribus validior. f) mozgásról, cselekvésről: erős, erélyes, derekas.

2) jelentősben ép, egészséges úgy testről mint lélekről, videre aliquem validum, jó egészségben, mente minus validus quam corpore, ut validus insaniam, ép ésszel.

3) átv. ért. erős, hatalmas, ingenium sapientia validum, res Romana validior ducibus quam exercitu; spernendis rumoribus v., elég lelki erővel bir, hogy a kószahíreket számba ne vegye. Innen szónokról és beszédről hatásos, nyomós, hatalmas, sententia; validissimum (dicendi) genus; validus orandi, hatalmas szónok.