1. vallus, i, hn.
1) karó, czövek, czölöp, küln. erődítésre és elsánczolásra való czölöp: septem vv.
2) gyűnévileg A) czölöpök átalán, czölöpzet: erat adeo nudus tumulus et asperi soli, ut nec virgulta vallo caedendo nec, inveniri possent. B) czölöpökkel erősített sáncz, duplex v.
3) (költ.) v. pectinis, fog.