auditus, us, hn. [audio]

1) (újk.) hallás, meghallgatás: a. brevis, rövid hallás; accipi plurium auditu, többektől hallatni. Innen hallomás, hír; a. prior animos occupaverat, az előbbi hír elfoglalta az emberek figyelmét.

2) hallás, hall-érzék.

3) névk. az, a mit meg lehet vagy kell hallgatni, igy a) (költ.) tanár előadása; b) egyh. egyházi beszéd, hitszónoklat.