aufero, abstuli, ablatum, auferre, [absfero]

1) elvisz, elhord: a. rem ab janua, multa domum suam, plura de medio; a. se (t. sz.) elhordja magát, eltakarodik. Küln. A) (többnyire költ.) szenv. személyről v. tárgyról, melyet hullám v. szél magával ragad, sodor v. a mely szárnyon elrepül: auferri pennis, vento secundo. B) átv. ért. elragad a kitüzött czéltól, útról, elvon, elvezet s több efféle: ne aliorum consilia te auferant. C) elragad, megsemmisít, elpusztít s több efféle: mors cita eum abstulit, ignis a. urbem.

2) elvesz, elrabol valamit (-tól, -től): a. pecuniam de aerario, alicui imperium, spem, somnum; a. alicui fugam, valaki előtt a menekülést elzárja; a. alicui caput, valakinek fejét levágja. Innen A) (újk.) elválaszt, elkülönít, a. Europam Asiae. B) (t. sz.) gyakran parancsolólag: aufer el vele, hadd el, hagyj föl: a. nugas; a. me vultu terrere.

3) elvisz magával valamit, mint zsákmányt, nyereményt s több effélét elnyer, elér, jut (-hoz, -hez), megkap: a. responsum ab aliquo; a. pretium, praemium; a. ut etc. oda viszi a dolgot, hogy stb.; nunquam id inultum auferet, ezzel nem megyen el csak ugy büntetlenül; éppen igy: haud sic auferet, alig viszi el szárazon (vesd ö. fero).

4) belát, megért, felfog, a. aliquid ex aliqua re.