velamentum, i, kn. [velo]
1) = velamen.
2) t. gyapju kötővel (melynek vége a kezet takarta, innen manus velatae) körülfont olajágak v. más efféle, melyet a kegyelemért és védelemért esdeklők magok előtt vittek: a görögöknél ikethria v. stemmata.
3) küln. mint boncztani msz. hártyaboríték, takaró hártya.