venio, veni, ventum 4. k.

1) jő, ad aliquem, Athenis Romam, in Tusculanum: v. Atticis auxilio; v. oratum, kérni. Küln. A) ellenségképpen jő, közelg, ad aliquem. B) időről, eljő, bekövetkezik s több efféle, venit dies quo etc. C) helyzetbe, körülménybe jő: v. in discrimen, periculum; v. in suspicionem, contentionem (certamen), gyanu, vitatkozás tárgyává lesz, v. gyanu, vitatkozás alá esik; v. in partem (societatem) rei alicuius, részessé lesz; v. in consuetudinem, szokássá válik; v. in sermonem, beszéd tárgyává lesz, az emberek szájára kerül, ellenben veni in eum sermonem ut dicerem, arra jöttem; v. ad internecionem, mészárlás alá esni; res v. ad manus, ad pugnam; összecsapásra, verekedésre került a sor; v. in familiaritatem alicuius, valakivel barátságba jő. D) ellenségesen v. törvényszék előtt valaki ellen föllép, v. contra aliquem v. rem alicuius. E) beszédben, értekezésben valamire tér v. jut, v. nunc ad fabulas, ad istius insaniam, arra a pontra, hogy, esztelenségéről beszéljek. F) jelentősben: a) valahonnan jő, visszatér, megjő. b) ki- v. előjő, sol venians, kelő, lacrimae venientes, eredő, megeredő, uvae vv., nő, terem. c) valahonnét származik, Bebrycia de gente.

2) sajátlanul A) valakinek jut, neki esik, részibe jut: hereditas mihi v. ad me v.; classsis v. praetori; dolor v. ad te, téged ér. B) esik, történik, adja elő magát, aliquid v. alicui, si quid adversi v.