vexo, 1. [veho]

1) ide s tova erősen húz, ragad, mozgat, ráz, rendít, rángat, naves, venti vv. nubes coeli.

2) ellenségesen megtámad, elpusztít, feldul, hostes, agros, Hannibal v. Italiam; átv. ért. v. bona vestra, valetudinem.

3) kinoz, ostoroz, megvisel, aliquem; vexatus vulnere, itinere. Innen átv. ért. A) conscientia v. aliquem, nyugtalanítja, gyötri. B) v. aliquem verbis, mocskol; locus vexatus, oly pont, mondat, mely ellenvetésnek van kitéve. C) elront, mores civitatis.

4) r. mint fn. vexata, orum, kn. ütések, zuzások.