vicarius, mn. [vicis]

személyt vagy dolgot helyettesítő, helyettes: fides amicorum operae nostrae v. supponitur. Innen fn. ius, ii, hn. helyettes, képviselő, helyettesítő utód a hivatalban, küln. A) katona helyettese, a ki a kötelezett helyét foglalja el: dare vicarios, magok helyett más legényeket állítni. B) inas, a kit szolga tart magának, hogy helyette végezzen egy s más munkát: segédszolga, helyettesítő szolga. C) jogtud. egy idegen kötelezettség képviselője, egy neme a jót állónak, damni. ||D) a praefectus praetorio nevében és képében kormányzó helytartó valamely kormányzóságban, Africae, Hispaniarum. E) hadparancsnok, katonai főnök helyettese, segédtisztje, vicarius tribuni; és vicaria, ae, nn. helyettes, se pro conjuge vicariam dare, magát férjeért feláldozni. Küln. a) segédszolgáló; b) a vicarius D méltósága, hivatala.