victoriatus, mn. [victoria]

a győzelemistennő képével díszített, fn. hn. (sc. numus) ezüstpénz, eredetileg illyricumi pénz, mintegy 3/4 denár értékű, utóbb egyértékű a quinariussal, úgy hogy v., quinarius; így későbbi iróknál mint súlymérték is, fél denárnyi (fél drachma) sulyt jelölve; átv. ért. tréfásan: nesciebam rhetoras victoriatos esse, nem tudtam, hogy a rhetorok oly kicsiny emberek (Sen. contr. 19., a hol az olvasás azonban nem biztos). Még ||győzelemmel szerzett.