1. aura, ae, nn. [= aura]

1) (többnyire költ.) a levegő csendes mozgásban, lebel, gyengéd szellő, légvonal: aer frequentius habet a. quam ventos; omnes aa. me terrent. Innen átv. ért. A) a. rumoris, honoris, spei s több efféle, mondják az említett tárgyak kevés, csekély és bizonytalan voltának jelölésére; captare a. libertatis, a szabadságnak csak alig látszó árnyéka és parányi reménye után kapkodni. B) küln. aura popularis, v. csupán: aura népkegy: fertur aura, kergeti, űzi a vágy, hogy a nép kegyét megnyerje.

2) (költ.) átalán szél, a. rapida, stridens.

3) (költ. és újk.) lég, levegő: discedere in auras; ducere v. carpere a. lehel, lélekzik; vesci aura, az éltető léget élvezni, élni. Küln. A) in (ad) auras assurgere, aliquid erigere, fel a magasba, magasra. B) venire ad (in) auras, a felvilágba (ellentétben az alvilággal). C) napvilág, s átv. ért. nyilvánosság, ferre aliquid sub auras, megismertetni, nyilvánossá tenni, világosságra hozni.

4) (költ.) A) fény, a. auri. B) hang, a. puellae clamantis. C) illat, kigőzölgés: dulcis aura spiravit crinibus. D) a viszhang.