volito, 1. [1. volo] k.

1) ide s tova repdes, repül. Innen átv. ért. a) a lélekről: szabadon mozog, nincs elfoglalva, üdítő szabadságot enged magának. b) (ősk.) v. per ora virum, nagyon dicsérik, mindenki magasztalva említi. c) emberről: mindig a magaslaton jár, fenszárnyaló vágyai vannak, magasra tör; homo volitans gloriae cupiditate, nagyra törő, kielégíthetetlen dicsvágyu.

2) ide s tova siet, megy, szaladgál, fut, küln. pajkosságból, hetykeségből vagy nyegleségből stb.: v. in foro, ante oculos; v. ut rex, insolentius, pöffeszkedik, kevélykedik.