voro, 1.

1) elnyel, mohón felfal és megemészt, cibum; (költ.) mare v. naves.

2) átv. ért. amor v. medulla, megemészti; v. literas, kiváncsian és buzgón tanulmányoz; (költ.) v. viam, hamar megtesz; így még tékozlóról is: elprédál, elver, eltékozol. Költőknél trágár értelemben a természetellenes fajtalanság különböző nemeiről.