vox, ocis, nn.

1) hang, még pedig úgy beszélőé és hivóé, mint éneklőé: v. rustica, suavis, rauca; magna v., hangosan; bona v. esse, erős hanggal birni; vox redditum ex specu, hangot hall az ember. Innen A) hang, az állatok hangja, v. bovis, cornicis. B) hang átalán, melyen hangszer stb. ad, cymbalorum, buccinae; fractae vv. hullámtorlás zúgása.

2) szó (mint beszédrész, de hangra és alakra való tekintetben, vesd ö. vocabulum és verbum non intelligit, quid sonet haec vox, mit jelent e szó; vo voluptatis, e szó v.; vis ea vocis erat; (költ.) his vv. ut úgy beszélni; gyakran mittere v. (rendesen tagadó vagy korlátozó kifejezéssel kapcsolatban) szót mond; alienis vocibus, más szavával. Innen a) beszéd, nyilatkozat: haec est una omnium v.; una v., egyhangulag. b) szólam, mondóka, mondás, küln. bűvölő ige, igéző mondóka vagy elmés mondás, jeles mondás. c) parancsszó, parancs, rendelet. d) sermo, beszéd, nyelv, beszélő tehetség.

3) (szónoklattanban) hangnyomat, acuta.