vultus, us, hn.

1) arcz, ábrázat (mint a lélek állapotának mutatója, vesd ö. facies), arczvonás: v. tristis, tranquillus ac serenus, idem semper, fictus atque simulatus. Gyakran küln. komor es szigoru tekintet, haragos ábrázat, terrere aliquem vultu.

2) ábrázat, kép átalán: ex v. cognoscere aliquem; demittere v., lesütni szemét.

3) (költ.) kinézés, külső alak: unus v. in toto orbe; v. maris.