auritus, mn. [auris]

1) füles, nagyfülű, asinus, lepus.

2) átv. ért. A) (költ.) figyelmes, figyelmesen hallgató, fülelő, quercus. B) testis a., ki valamit hallott, de nem látott, fültanu.

3) (Plin.) fülalaku, fülformáju.