†barbaricus, mn. [= barbarikos]

(költ. és újk.) barbarushoz illő, külföldies, idegen országi, l. barbarus. Küln. keleti, phrygiai, vestis, aurum és germán, nomina; fn. barbaricum, i, kn. a barbárok földje, külföld. Névk. = durva, miveletlen, vad, és átv. ért. silva barbarica a melyben különféle ültetvények vannak. ― Néha kn. tárgy e. mint ih. áll, barbaricum gemens, vadul.