†barbarus, mn. kf. [= barbaros]

1) külföldi, külországi, idegen. Küln. fn. A) -us, i, hn. külföldi, külországi ember ellentétben a görögökkel és rómaiakkal; és t. barbari, -orum, a barbárok, miveletlen külföldiek. B) barbarum, i, kn. a) fekete tapasz, flastrom; b) a barbárok szokása és modora, csak e kapcsolatban: in barbarum (Tac.) ih. = külföldiesen, külországi ember módjára.

2) bizonyos egyes nemzetre vonatkozólag A) ellentétben a göröghez = itáliai, római, latin. B) = phrygiai; C) = perzsa.

3) névk. külországi ember szellemi tulajdonával biró, a) értelmiség tekintetében, miveletlen, durva, faragatlan, pallérozatlan s több efféle, inhumanus ac barbarus. b) erkölcsi szemtpontból, vad, durva, kegyetlen, embertelen s több efféle, consvetudo immanis ac barbara.