bucca, ae, nn

(beszéd, evés stb. közben) felfútt és teletömött pofa. Innen

A) loqui stb. quidquid in buccam venit, a mint szájára jő, minden gondolkozás nélkül. B) olyan ember, kinek pofája fel van fúva: a) kürtös; b) élődi; c) lármázó, dicsekvő, száját használni tudó. C) = falat. D) mint sajátnév, többnyire igy irva: Buca, vezetéknév a gens Aemilia-ban.