bullatus, mn. [bulla]
(költ. és újk.)
1) (költ.) átv. ért. üres mint egy buborék, nugae, (kétes olvasás).
2) (nyakán) aranyboglárt viselő, puer.
3) bogláros, boglárokkal diszített, cingulum; és innen átv. ért. csillagos, az ég boltozatáról.