caducus, mn. [cado]

1) (többnyire költ.) esett, leesett v. hullott, folia, fulmen; átv. ért. caducus bello, hadban elesett = megölt; lignum c. in caput domini, mely ura fejére esik.

2) hajlandó hogy leessék, könnyen hulló, hullékony, leeső, elhulló: flos c., vitis natura est c.; (költ.) olyan ifju, kinek számára kora halál van végezve.

3) átv. ért. mulandó, hiábavaló, hiu, veszendő, res humanae, spes, tempus.

4) msz. haereditas, possessio c., megüresedett birtok, magva szakadt jószág, melynek ura elhaltával nincs örököse, gazdája.

5) orvostud. msz. eskóros, nehézkóros.